Marija Terezija okrunjena za kralja Hrvatske i Ugarske – 1741.
https://povijest.hr/nadanasnjidan/marija-terezija-okrunjena-za-kralja-hrvatske-i-ugarske-1741/
Najimpresivniji čin bio je na kraju krunidbe, kad je nova vladarica morala u punoj kraljevskoj opremi odjahati na brdo zasuto od zemlje i zamahnuti mačem na sve četiri strane svijeta.
Svečana krunidba Marije Terezije za vladara Hrvatsko-Ugarskog kraljevstva održana je 1741. godine. Budući da se smatralo da žene nisu prikladne da vladaju Ugarskom, Marija Terezija je jednostavno uzela mušku titulu kralja. Nekoliko mjeseci prije krunidbe provela je uvježbavajući konjaničke vještine potrebne za tu krunidbu. Svečanost je održana u crkvi sv. Martina u Bratislavi. To je bilo tradicionalno mjesto krunidbe ugarskih i hrvatskih kraljeva, još od vremena kad su Osmanlije zauzeli Stolni Biograd (mađ. Székesfehérvár), koji je bio mjesto krunidbe još u srednjem vijeku.
Postojao je posebni ceremonijal krunidbe gdje je izvanredno važna bila Sveta kruna, koja je objedinjavala ugarsku i hrvatsku kraljevsku vlast. Marije Terezija prvo je morala položiti kraljevsku prisegu. Zatim je morala leći ničice pred oltar, a potom je bila pomazana. Zatim joj je dan kraljevski mač, kojim je morala tri puta zamahnuti. Nadbiskup Ostrogona (primas Ugarske) zatim joj je stavio Svetu krunu na glavu, dodao žezlo i kraljevsku jabuku. Najimpresivniji čin bio je na kraju krunidbe, kad je novi vladar morao u punoj kraljevskoj opremi odjahati konjem na brdo načinjeno od zemlje donesene iz svih dijelova Kraljevstva. Na vrhu brda novi je kralj zamahnuo mačem na sve četiri strane svijeta i zakleo se da će štititi kraljevstvo i podanike.
Bratislava from St. Martin´s Cathedrale ( Dóm Sv. Martina)
Pozsony - Bratislava (SK), Szt. Márton Dóm harangjai - Katedrála sv Martina zvony
https://www.youtube.com/watch?v=zlKhg0U8ab0
A pozsonyi Szent Márton székesegyház 9 harangja közül a 7 új harang szól a Pünkösd vasárnap 12 órakor kezdődő szentmisére. (Ez volt az egyetlen harangszó a pozsonyi dómból Pünkösdvasárnap folyamán). Az I. világháborút követően csak a legnagyobb (2513 kg) és a legkisebb (~25 kg) maradt meg. A Balthasar Herold által 1670-ben Pozsonyban öntött, híres, „Wederin" nevű nagyharang hangját az utolsó időkben sérülés miatt felvételről sugározták a toronyból, hogy megkíméljék az utókor számára. A Wederin repedését hegesztéssel kijavították, így 2000-ben újjáöntött társaival együtt helyére került, hangját az új harangok helyettesítik, csak rendkívüli alkalmakkor szólaltatják meg. A legenda szerint a pozsonyi székesegyház ősi harangjainak hangja ihlette Erkel Ferencet a Himnusz megzenésítésére, ezen együttes egyetlen megmaradt darabja a Wederin. A 25 kg-os csengettyű származása ismeretlen. Az új harangok beszerzése Peter Kurhajec, a Ferdinand de Martinengo Társaság elnöke nevéhez fűződik. A szlovák főváros legnagyobb templomának új harangjait a szomszédos államok fővárosai adományozták. 2200 kg-os Mária Terézia harangot Bécs, a 850 kg-os Árpádházi Szent Margit harangot Budapest, az 500 kg-os II. János Pál pápa harangot Varsó, a 340 kg-os Szt. Adalbert harangot Prága és a 290 kg-os Szt. Vladimir harangot Kijev ajándékozta. A harangok az államok megbékélését szimbolizálják. Ezeken kívül két kisebb harang készült (100 és 75 kg; Szt. József és Fájdalmas Szűz Anya), amelyek csak az óraütésben vesznek részt negyed óránként, ezek a lanternában kaptak helyet. Az új harangok a Tomášková-Dytrychová öntödében készültek 2000-ben (Brodek u Přerova)